A botot én csináltam, és nem raknak rá alapból, csak opcionális, de senki nem ajánlja a profik közül, hiszen a botnak épp azt a részét veszted el fárasztás közben, amivel a legerősebbet tudsz emelni. Ezenkívül csak arra jó a plusz alátámasztási pont, hogy ott törjön el a bot. Viszont másképp tartják a botot, a nyél és a zsinór maximum kilencven fokot zár be egymással, de inkább ennél nagyobbat, rövid mozdulatokkal gyorsan pumpálják fel a halat.
Én csak azért nem hápogok meg tátogok, mert egy pár nappal ezelőtt már túlestem ezen a fázison, és jól meg is gratuláltam a Mestert.
Most csak az merült fel bennem a sztorit olvasván, hogy ez volna az első legyes harcsád?! Erős kezdés
Az hittem, hogy az ilyen nagy osztályú botoknál alapból van felső markolat is a fárasztáshoz. Ezek szerint nem?
Az unalmas szerintem nem jó jelző. A fárasztást és az azt megelőző időszakot inkább kálváriának nevezném. És mikor majd egyszer Bp előtt lepereg a film, akkor eme keresztút stációi is mind fel fognak villanni.
Na ugye mondtam Herakleitosz úr, hogy unalmas lehet fárasztani egy ilyet? Kisüt az írásból is
Amúgy mint totális CR az jutott eszembe, vajon volt-e a harcsában olyan hal, amit a maszter korábban már kifogott és visszaeresztett?
Összeraktam a 12-es Xi2 legyezőbotot, másfél éve van meg, de
még nem horgásztam vele. Felkötöttem a leadert, 2 m körüli hosszban, 60-as és
45-ös monofil. Kikészítettem a legyeket és felkötöttem az egeret is kezdésnek.
Csorogva dobáltuk a part szélét de nagy volt a csend. Egy
egy süllő rabolt a mederben, harcsát nem hallottunk. Erős volt a hold,
telibevilágította az egész folyót. Szépen tudtam, horgászni a léggyel, sokkal
csendesebben mint pergetve, ha ráéreztem a távolságra halkan tudtam vízre tenni
a vastag a legyezőzsinórt. Cserélgettem a streamereket is, súlyozottat,
felszínit is próbálgattam egyaránt. Már elmúlt éjfél, egy halvány ütésem volt,
nem hiszem, hogy harcsa. Lalinak egy kapása volt még, de nem akadt meg. Kezdtem
fáradni, de a legyes harcsa reménye tartotta bennem a lelket.…
Éjfél után befelhősödött az idő, egyre gyakrabban borult be,
olyenkor nagyon sötét lett. Egy-egy rablást is hallottunk a túloldalról,
átmotoroztunk. Feltámadt a szél, alulról kezdett fújni, lehetetlenné téve a
csorgós horgászatot. Hosszú szakaszokat motoroztunk át, csendesebb részeket
keresve. Kezdtem kimerülni, miközben motoroztunk, többször elaludtam ülve. Egy
mélyebb vizű, szakaszon csorogtunk, mikor megütötte valami a legyet.
Agresszíven ráhúztam, kirántva a vízből egy szerencsétlen kis kis süllőt.
Újra csöndes részre értünk, Lali motorozott én dobáltam
egyedül. Közel voltunk a parthoz, beszélgettünk, a szél is elcsendesedett és
már hallottunk jó harcsát is rabolni. Amikor egy behúzás után felhúztam a
felszínre a streamert, rászívott egy pundra. Bevágás után felcsapott a hal, gyorsan
feltekertem a zsinórt és a csónak elejébe mentem. A hal vízközt forgolódott,
nem nagyon fogta fel mi történt. Kissé bemotoroztunk a mederbe, ne menjen bele
semmibe a hal.
Pár perc után már világossá vált, hogy nem pár kilós hal van
a horgomon. A spiccet betekerte a vízbe, több métert lehúzott, majd vonszolni
kezdte a csónakot. Bíztam a felszerelésben, nem bántam vele túl finoman.
Betámasztottam az öv alá a fájting báttot, ráfogtam az orsóra bal kézzel, és
jobbal pedig próbáltam emelni a botot, több kevesebb sikerrel. A hal nem fáradt
én viszont igen. Szokatlan volt ez a fárasztás és az, hogy nem tudom rendesen
betámasztani a botot. Nem csak tartanom kellett hanem folyamatosan tartanom és
feszítenem alkarral. A bot szépen dolgozott, a spicc többször volt vízben mint
a felszín fölött, Lali rám is szólt, hogy ne erőltessem van időnk fárasztani.
Már jó ideje tartott a fárasztás, többször magára tekerte a
zsinórt a hal és lerúgta magáról. A szakáll nélküli horog miatt nem aggódtam,
amiatt viszont igen, hogy bírni fogja-e a gerebenfogakat a tippet. Végül
feljött a hal, nagyobb volt mint gondoltuk. Felfeküdt a vízre, Lali a fejére
ütött a grippel, erre újra letört. Folytatódott a fárasztás, újra a vízbe
tekerte a spiccet. A második kísérletre sikerült grippelni, de kézzel emeltük
be a csónakba a halat. Amikor meglazult a zsinór a streamer szinte magától
csúszott ki a szájából. Megemelni nem nagyon tudtam, nehéz volt és nagyon kövér,
dugig lehetett nagytestű halakkal. Faroktőig 150 cm volt, súlyát nem
tudtuk lemérni valahol 40 kg körülire saccoltuk. Annyira kifárasztott a
küzdelem, hogy még egy halat nem tudtam volna kiszedni, a folyamatos
feszítéstől mára jó kis izomlázam lett. Szerencsére nem sínylette meg a
küzdelmet, a fotózkodás után jó állapotban úszott el.
Remélem, a termoszban rumos tea volt és tudtatok rá koccintani egyet
Herakleitosz,
Magamnak csináltam...
Ez a második harcsám, 2004-ben fogtam egy 4 körülit a Deltában. Azóta egyszer harcsáztam léggyel, meg most. Szóval 3 harcsalegyezésből 2x fogtam
Bp
Ré!
Az alsó tagba igazán reszelhettél volna egy kis alattomos gyengítést. (genya szmájli)Most csak az merült fel bennem a sztorit olvasván, hogy ez volna az első legyes harcsád?! Erős kezdés
Az hittem, hogy az ilyen nagy osztályú botoknál alapból van felső markolat is a fárasztáshoz. Ezek szerint nem?
Az unalmas szerintem nem jó jelző. A fárasztást és az azt megelőző időszakot inkább kálváriának nevezném. És mikor majd egyszer Bp előtt lepereg a film, akkor eme keresztút stációi is mind fel fognak villanni.
Mondom helyette: itthon.
Amúgy mint totális CR az jutott eszembe, vajon volt-e a harcsában olyan hal, amit a maszter korábban már kifogott és visszaeresztett?
He...be...be-be...
BaZZ' ez nagyon durva
erre nem lehet mit írni....egy vérszegény gratulálokot sem..
Van egy ilyen hevenyészett...
Összeraktam a 12-es Xi2 legyezőbotot, másfél éve van meg, de még nem horgásztam vele. Felkötöttem a leadert, 2 m körüli hosszban, 60-as és 45-ös monofil. Kikészítettem a legyeket és felkötöttem az egeret is kezdésnek.
Csorogva dobáltuk a part szélét de nagy volt a csend. Egy egy süllő rabolt a mederben, harcsát nem hallottunk. Erős volt a hold, telibevilágította az egész folyót. Szépen tudtam, horgászni a léggyel, sokkal csendesebben mint pergetve, ha ráéreztem a távolságra halkan tudtam vízre tenni a vastag a legyezőzsinórt. Cserélgettem a streamereket is, súlyozottat, felszínit is próbálgattam egyaránt. Már elmúlt éjfél, egy halvány ütésem volt, nem hiszem, hogy harcsa. Lalinak egy kapása volt még, de nem akadt meg. Kezdtem fáradni, de a legyes harcsa reménye tartotta bennem a lelket.…
Éjfél után befelhősödött az idő, egyre gyakrabban borult be, olyenkor nagyon sötét lett. Egy-egy rablást is hallottunk a túloldalról, átmotoroztunk. Feltámadt a szél, alulról kezdett fújni, lehetetlenné téve a csorgós horgászatot. Hosszú szakaszokat motoroztunk át, csendesebb részeket keresve. Kezdtem kimerülni, miközben motoroztunk, többször elaludtam ülve. Egy mélyebb vizű, szakaszon csorogtunk, mikor megütötte valami a legyet. Agresszíven ráhúztam, kirántva a vízből egy szerencsétlen kis kis süllőt.
Újra csöndes részre értünk, Lali motorozott én dobáltam egyedül. Közel voltunk a parthoz, beszélgettünk, a szél is elcsendesedett és már hallottunk jó harcsát is rabolni. Amikor egy behúzás után felhúztam a felszínre a streamert, rászívott egy pundra. Bevágás után felcsapott a hal, gyorsan feltekertem a zsinórt és a csónak elejébe mentem. A hal vízközt forgolódott, nem nagyon fogta fel mi történt. Kissé bemotoroztunk a mederbe, ne menjen bele semmibe a hal.
Pár perc után már világossá vált, hogy nem pár kilós hal van a horgomon. A spiccet betekerte a vízbe, több métert lehúzott, majd vonszolni kezdte a csónakot. Bíztam a felszerelésben, nem bántam vele túl finoman. Betámasztottam az öv alá a fájting báttot, ráfogtam az orsóra bal kézzel, és jobbal pedig próbáltam emelni a botot, több kevesebb sikerrel. A hal nem fáradt én viszont igen. Szokatlan volt ez a fárasztás és az, hogy nem tudom rendesen betámasztani a botot. Nem csak tartanom kellett hanem folyamatosan tartanom és feszítenem alkarral. A bot szépen dolgozott, a spicc többször volt vízben mint a felszín fölött, Lali rám is szólt, hogy ne erőltessem van időnk fárasztani.
Már jó ideje tartott a fárasztás, többször magára tekerte a zsinórt a hal és lerúgta magáról. A szakáll nélküli horog miatt nem aggódtam, amiatt viszont igen, hogy bírni fogja-e a gerebenfogakat a tippet. Végül feljött a hal, nagyobb volt mint gondoltuk. Felfeküdt a vízre, Lali a fejére ütött a grippel, erre újra letört. Folytatódott a fárasztás, újra a vízbe tekerte a spiccet. A második kísérletre sikerült grippelni, de kézzel emeltük be a csónakba a halat. Amikor meglazult a zsinór a streamer szinte magától csúszott ki a szájából. Megemelni nem nagyon tudtam, nehéz volt és nagyon kövér, dugig lehetett nagytestű halakkal. Faroktőig 150 cm volt, súlyát nem tudtuk lemérni valahol 40 kg körülire saccoltuk. Annyira kifárasztott a küzdelem, hogy még egy halat nem tudtam volna kiszedni, a folyamatos feszítéstől mára jó kis izomlázam lett. Szerencsére nem sínylette meg a küzdelmet, a fotózkodás után jó állapotban úszott el.
Szöveges verzió lesz?
Legyen má.