múlt héten Bosnyákia felé vettük az irányt. Eső arrafelé sem nagyon esett, az Unac, a Ribnik, és a Sanica is nagyon alacsony vízállással pöfögött, nehezen lehetett tisztességes pért fogni. Kis víz, 10-es, hosszú előke, apró 20-22-es szárazlegyek, óvatos halak, kb. 10 méterre lehetett megközelíteni őket. Large Tom volt az útitárs, csütörtök reggel csatlakozott Lenok Béla nevű régi horgászbarátjával. Pénteken a Sana várt minket, ez a nap a galócázásról szólt. Egy nagy pool-nál volt két durrantós kapásom
(két egymást követő dobásból) szürkület előtt, először semmi, másodszor egy pillanatra akadt...de csak egy pillanatra.
Utolsó nap a többiek a Sanicára terveztek kirándulást. Velük tartottam, de délután kettőkor indultam vissza a Sana-hoz.
Nagyon "beleláttam" a halat a vízbe, feltétlen szükségét éreztem, hogy újra rápróbáljak a galócára.
Végigdobáltam a kinézett partszakaszt, de nem történt semmi. A levegő közben nulla fokra hűlt, a légnyomás
szép csendben emelkedni kezdett. Az egyik dobásnál összegubancolódott a zsinór az alsó keverőgyűrű alatt,
pár méter zsinórt a vízben hagytam, amíg a mazzaggal' bíbelődtem. A hal a helyben tartott sztrímernek durrantott
oda, de most sem akadt. Nagyon agresszív volt, a második, majd a harmadik dobásra is odavágott, de eredmény nélkül.
Kész voltam, vettem pár mély levegőt...alig 24 óra alatt 5 kapás, kézzelfogható eredmény nélkül..
Ugyanaz a légy volt mint az előző napon, Puglisiból kialakított fej és test, csíkos bunny-ból készült farokkal,
a tegnapi kapások után trimmeltem a testet, mert arra gyanakodtam, hogy a kevéssé vágott EP miatt nem akadt a légy
rendesen. Úgy tűnt, ez a légy valamiért nem alkalmas, ráadásul elfogytak / elkoptak / szétszakadtak, stb. a galócázásra
kötött csalik. Nagyjából ekkor volt az a néhány pillanat, amikor a fehéret nem lehet a feketétől megkülönböztetni.
A dobozomban kezdtem kotorászni, Tivadartól kapott szürke csíkos, közepes méretű bunny akadt a kezembe. Kicseréltem
a két versenyzőt, és dobálni kezdtem. Háromnegyed hat lehetett, teljes sötétség, semmit nem láttam a dobásokból.
A sztrímert a másik part felé dobtam, a sodrás belekapott az intermediate zsinórba, majd kiegyenesedett a part előtt,
ahol álltam. Betámasztottam a botot a csípőcsontomhoz, jobbal marokra fogtam a markolat fölött egy kicsivel, és ballal
elkezdtem behúzni a legyet. Kb. 5 méterre lehetett, mikor egy viszonylag halk szürcsölő hang kíséretében elnehezedett a
kilences tipflexes (Orvis Helios) pálca. A bevágásra azonnal felrobbant a víz, a hal súlyos őrjöngésbe kezdett. A spicc
majd a vízbe görbült, két kisebb kirohanási kísérlet színezte a galóca intenzív fejrázását. Nagy és erős hal volt, de ekkor még semmit
sem láttam az előttem sodródó sötét folyó ajándékából. A legyezőszák használatát alapból elvetettem, a lipgrip szintén kockázatosnak tűnt. Kb. félméteres vízben álltam, ide vezettem ki a halat, és itt már egy pillanatra láttam a sziluettjét is. Feltettem a fejlámpát, majd óvatosan
a part széléhez húztam a jószágot. Gyönyörű, 75 centi hosszú galóca bajuszcsontja mögül kellett a sztrímert kiakasztani. Egyedül voltam, amit abban a pillanatban nagyon bántam, szívesen fotózkodtam volna együtt ezzel a ritka szép jószággal....gyorsan készült néhány kép, majd két kézbe fogtam a zsákmányt, (súlyát 6-7 kilóra becsültem) és óvatosan egy kis pool-ba helyeztem.
A galóca fogása mindig valószínűtlen történet, de ez még valószínűtlenebbül ért véget. Miután elengedtem a halat, elindult a folyó felé,
de visszafordult, és a jobb lábam előtt megállt néhány pillanatra, mintha meg akarná köszönni, hogy elengedtem. Döbbenten álltam, a galóca pár percig kereste a neki megfelelő kijáratot, majd jellegzetes kígyózó mozgásával másodpercek alatt eltűnt az éjszakai, fekete vízben.
Jó, izgalmas etap lehetett.
Miért nem szóltál....? Én fényképeztelek volna!
Gyönyörű! Gratulálok!
Nevéhez híven, élmény volt olvasni is. GRATULÁLOK, Le a kalappal Előtted!!!
a hal fogásának története, dióhéjban;
múlt héten Bosnyákia felé vettük az irányt. Eső arrafelé sem nagyon esett, az Unac, a Ribnik, és
a Sanica is nagyon alacsony vízállással pöfögött, nehezen lehetett tisztességes pért fogni.
Kis víz, 10-es, hosszú előke, apró 20-22-es szárazlegyek, óvatos halak, kb. 10 méterre
lehetett megközelíteni őket. Large Tom volt az útitárs, csütörtök reggel csatlakozott Lenok
Béla nevű régi horgászbarátjával.
Pénteken a Sana várt minket, ez a nap a galócázásról szólt. Egy nagy pool-nál volt két durrantós kapásom
Kb. félméteres vízben álltam, ide vezettem ki a halat, és itt már egy pillanatra láttam a sziluettjét is. Feltettem a fejlámpát, majd óvatosan